A közel negyven éves barátság okán, jogán szeretnék néhány sort írni Sembery Dénesről, a mi Dininkről.

1975. őszén találkoztunk először, én mint fiatal, Devecserbe helyezett hadnagy és Ő, aki akkor már 12 éve szolgált az MN 7477-nél. Ekkor kezdődött munkakapcsolatunk, majd barátságunk, mely a mai napon már emlékezéssé alakult.

A II. világháború alatt született. Ez és az ezt követő évek nehézzé tették a gyermekkorát. A nevében szereplő „y” sem könnyítette a helyzetét, pedig jogosan szerepelt benne. Akkori életéről keveset beszélt, csak néhány információt osztott meg velünk.

Katonai pályáját tüzérként kezdte Várpalotán, onnan került Devecserbe az akkor oda települő páncélos és gépjárműanyag raktárhoz, itt szolgált nyugállományba vonulásáig. Volt raktárvezető, gondozta a raktár gépjárműveit, szervezte, végrehajtatta igénybevételüket, javításukat.

Ide nősült, itt nevelte fel gyermekeit, rajongva szerette családját, majd unokáit, sokat beszélt Róluk.  .

Hosszú pályafutása során rengeteg élményben volt része, volt sok jó és voltak rosszak is.  Ezekről, amikor összejöttünk mindig szívesen beszélt, gyorsan a társaság középpontjává vált, örökké vidám természetével mindig jól szórakoztatott bennünket. A Klub e-oldalának Sztorik oldalát éppen azért hoztam létre, hogy megörökítsem Dini emlékeit. Hamar rá kellett jönnöm, ez nem fog sikerülni. Stílusát, humorát, pozitív világlátását nem lehetett írásban megörökíteni, így most már csak az emlékeinkben és a Klub Emlékkönyvében, internetes oldalán található tudósításokban, fényképeken tudjuk felidézni.

Nem tudtam megírni a megyei párttitkár, a horgászat, a Fekete Farkas, a zenekar, a tanfolyamok történeteit, sok más sztorit, amivel nevetést csalt az arcunkra.

Még katonaként vágott bele a szőlőművelésbe, először a Somlón, majd Csékúton vásárolt telket.

A csékúti szőlő nyugállományba vonulása után fő elfoglaltsága volt, Irmussal együtt egy gyönyörű környezetet alakítottak ki. Szívesen és eredménnyel művelte szőlőjét, nagyon finom, díjnyertes borait szívesen kóstolgattuk, mikor vendéglátóként kínált bennünket.

Aktív tagja volt a Klubnak. Részt vett minden rendezvényünkön, gondoskodott a jó hangulatról, segítőkész, mindenki által szeretett társunk, bajtársunk volt.

Tavaly ősszel szív problémái voltak, Füredre került, egészsége látszólag rendbejött. Mikor óvni szerettük volna, felháborodva közölte, Ő nem beteg, nem is látszott annak.

Január 31-n ott volt Ő is a Klub Közgyűlésén. Lefogyott, fáradtságra panaszkodott, de egyéb előjele nem volt a tragédiának.

Néhány nap múlva rosszul lett, kórházba került.

Többször meglátogattuk, bő egy hete még azzal foglalkoztunk, hogy wi-fit leheljünk a tabletjébe, tudjon nézni filmeket, hallgathasson zenét.

Hétfő reggel, a hétvégi eltáv után én vittem vissza a kórházba. Nagyon gyenge volt, nem akart visszamenni. A hét második felében tudtuk meg a szörnyű hírt.

Ma hajnalban csendben elaludt…

Drága Barátunk! Nyugodj békében!

BK.